némán nézek át
a lelke kulcslyukán
remegve várom
ajtót nyit talán
súlyom ingatag
léptei alatt
szűz havat gyaláz
mint gyilkosban a gyász
eltévedtem,
utam nem segítik izzó fények
csapdába estem,
kifordult csontjaim törnek a mélyben
csapdába estem
álomcsapda
éber éjjelek
erdők és hegyek
köde temet el
falevelekkel
eltévedtem,
lépteim nem segítik izzó fények
csapdába estem,
kifordult csontjaim fájdalma éget
csapdába estem
álomcsapda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.